II.rész

SZOVÁTA AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉG KORÁBAN

Mint már említettük a Székelyföldön egyedül a parajdi sóakna állt művelés alatt, ahol a főrendeknek ingyen adtak sót, míg a közrendűek ugyanazt nehéz pénzen vásárolták
Az 1595. szeptember 15- én kiadott fejedelmi szabadságlevél, mely felszabadítja a székely jobbágyokat is, kimondja. " a sóaknákat és a vasbányákat a fejedelem által kinevezett kapitány kezeli és műveli. A székelyek 50 sóvágót és vashámor mestert adnak. Sót és vasat minden székelynek a fejedelmi kapitány pénzért árul..."
Szováta lakosai döntő többségükben a gyalogos székely rendjéből kerültek ki. A közszékelyek felszabadítása előtti időben fölöttük álltak a darabontok. A Báthoryak alatt az un. vörös darabontok alkották az állandó gyalogosságot. a szovátai darabontok kötelesek voltak őrségre járni a udvarhelyi várba, de 1591- ben felmentik őket az állandó szolgálat alól és csak vészhelyzetben hívhatták be őket. Szolgálataikért a hátárból nyílföldet kaptak.
Szovátán sem zárható ki kisszámú jobbágyság jelenléte. Erre utal az 1597- es okiratban leírt birtok, sőt nemesi kúria. Mint Orbán Balázs is említi ez a birtok igen csekély értékű lehetett, s így a hozzá tartozó jobbágyok száma is kevés.
Az álhatatlan Báthori Zsigmond által ígért szabadság fellelkesítette a közszékelyeket, 20-25 ezren gyűltek táborba és vettek részt a győztes havasalföldi hadjáratban. Azonban az 1591. december 13- i országgyűlés visszavonta a fejedelem ígéreteit és visszaállította a székelyföldi jobbágyságot. az erre következő felkelés "vére farsang" -ba torkollott, mert nagy kegyetlenséggel fojtották el. A szovátai felkelők közül többen életükkel fizettek, köztük Szabó Mihály, ki életével együtt telkét is elvesztette.(1601- es falulevél) A felkelés után Szováta falut Báthori Zsigmond Apafi Györgynek adományozta.
Mihály vajda bejövetelekor a pártjára álló székelyek, és akik győzelemre segítették, a székely örökségre épített nemesi majorságot felégetik.
Mihály vajda meggyilkolása után Basta rémuralma következett Erdélyszerte.
Ezt a vérzivataros korszakot végül Bocskai István rövid uralkodása zárta le.
Székelyföld lakosait 1602. augusztusában feleskették a császár hűségére, az összeírásban Szováta 9 szabadossal szerepel. Ez korántsem jelenti azt, hogy Szovátán mindössze 9 család élt volna: " a székely conscriptio vagy összeírás elől, kivált a Bástáé elől, rendszeresen megszöktek, félrehúzódtak vagy az erdőkbe menekültek..." Ugyanakkor a Basta- féle összeírásban gyakran a jobbágyokat is szabadnak írták.
Báthori Zsigmond miután a székelyek segítségével újra fejedelemmé választatta magát Déván 1601. december 31- én kelt kiváltság levelében vissza adta a székelyek" régi szabaságát", ezután viselheti minden gyalogos székely is a "szabad székely" címet.
1603. tavaszán Székely Mózest választották fejedelemnek, aki az 1570- es években sókamarás volt Sófalván. Rövid uralma megosztotta a székelyeket mert az Udvarhely-, Aranyos- és Maros székiek a pártján, a Csíki- és Háromszékiek a Radu Şerban seregében vettek részt a Brassó melletti csatában, hol vele pusztult az erdélyi nemesség színe- java, aki megmaradt azt Rákóczi Lajos hajdúi vágták le a császár szolgálatában. A Székelyföldet egyaránt dúlják Basta és Radu Şerban valamint az ellenpártot "segítő" tatár hadak, tetézve mindazt a szenvedést, éhínséget, járványokat, amelyeket a századforduló körüli évek háborúi okoztak.
Rövid megnyugvást csak Bocskai István uralma hozott, de úgy ő mint utóda Báthori Gábor ugyancsak igénybe vette a székely haderőt. A szovátai függőségbe jutó székelyek többsége jobbágyul Marosszék királybírájának Szövérdi Gáspár Jánosnak kötötte le magát.
Bethlen Gábor uralkodásával a székelyföldön is új korszak kezdődött, a társadalmi, gazdasági helyzet konszolidálódott. Uralkodásának kezdetén a kolozsvári nagytemplomban esküvel erősítette meg a székely kiváltságokat, többek közül azt is, hogy "...a sóaknákról házuk szükségletére elegendő sót kapjanak."
1614 elején a nagy fejedelem elrendeli a székelység összeírását. A lustra a legteljesebb dokumentum a székelység létszámára és társadalmi állására vonatkozóan.
főrendi család nem lakott Szovátán, viszont megjelentek az első lófők. Ősjobbágyot nem találtak az összeírók, az összeírtak mind újabban kerültek jobbágysorba, un. "fejekötött" jobbágyok voltak. Az összeírás a határban földel nem rendelkező, csak házhelyet használó zsellérek felsorolásával végződik.
Tehát Szovátán 1614- ben 5 katona család – 2 lófő és 3 szabad – mellette 20 fejekötött jobbágy és 8 zsellér család élt, amelyből 4 "vármegyei" és 4 "székely zsellér" volt a falu lakóinak számát így 150- nél többre tehetjük(33 család x 5 családtaggal = 165).
1609- ben Báthori Gábor még három részbirtokot adományozott, illetve erősíti meg a tulajdonosokat
A sóbányászat továbbra is kincstári monopólium volt, 1604.augusztus 1- én a császári biztosok tiltó rendeletet adtak ki a székelyföldi só kiviteléről és árusításáról, mely "...a vízaknai sókamarának nagy kárára törénik." Az 1608- ban szentgyörgy nap előtt Udvarhelyen tartott gyűlés Báthori Gábornak pénzsegélyt adott és a sóaknákat is átengedte a fejedelemnek. "Orbán. I. 44. Betlehen Gábor uralkodása alatt Erdély első helyen emlegetett kiviteli cikke a só volt, de ez a vízaknai és marosújvári bányákból került ki.
A harmincéves háború hadjárataiban a szovátaiak is részt vettek, Kovács Györgyöt vitézségéért Bethlehen Gábor a tokai táborban 1628. augusztus 30- án lófősítette. 26 Királyi Könyvek. IV. 19.
Utóda I. Rákóczi György is folytatta országgyarapító politikáját, felsőmagyarországi hadjáratait. A székely haderőre is ugyanúgy szüksége volt. Marosszék 1636. évi mustráját a koronkai réten tartották. Az ekkor készült lustrában már hat lófőcsaládot találunk A családfő teljes fegyverzetben és egy felszerszámozott lóval jelent meg.
Puskás gyalogosként vettek lustrába 16 szovátai és szabad székelyt amelyek két csoportba írták: szabad székely nemes és darabontok.
A három névsor összesen 32 szovátai szabad székely (katona) családfőt sorol fel, ami öt családtagot számítva 160 lakóst jelentett A jobbágyok száma csökkenhetett mert 17 esetben a korábbi jobbágyneveket most a szabadok között találjuk.
II. Rákóczi György havasalföldi hadjárataiban szerzett érdemeikért a ploieşti táborban 6 szovátai székely katonát lófősített: Kis Istvánt, László Andrást, Balázs Ferencet, Hajdó Andrást, Pál Jeremiást és Pálfi Istvánt.- Királyi Könyvek. Erdélyi Múzeum.1900
A fejedelem meggondolatlan lengyelországi hadjárata, a tatár fogság, a fejedelem hazatérte utáni háborúk, a tatár dúlás Szováta lakosságának megfogyatkozásához vezetett. 1661- ben a marosvásárhelyi táborból a török- tatár hadak Szovátán keresztül vonultak Csík és Háromszék irányába, amelyek nem hódoltak be. A közelgő ellenség elől a lakosság a Veszély- mezejére menekült. a fősereg feldúlja a települést, valószínű, hogy ehhez az eseményhez kötődik a tatároknak a Bekecs- környéki falvak mondáiban emlegetett veszély - mezei öldöklés.
szovátán az 1634- ben összeírt 32 katona családnak alig egyharmada maradt meg. a háborús eseményen túl ehhez hozzájárul az azt követő éhínség és járvány..
Szováta a kutatók véleménye szerint a kezdetben protestáns többségű -65% -lakosság a "szentföldi" szerzetesek hatására egységesen katolikus faluvá vált. Katolikus kápolnája már 1630 előtt létezett. Az eső katolikus templom a mai középiskolai bentlakás, a temető mellett volt.
A bekecsi kápolna a tető közelében állt és 1600- ban már megvolt.
A szentföldi katolicizmus fennmaradásában és megerősödésében döntő szerepe volt Domokos (Damokos) Kázmér püspöknek aki mint, ahogy előneve is mutatja Szovátán született 1606. szeptember 29- én.
I Apafi Mihály (1661- 1690) hosszú, 30 évig tartó uralkodása már az önálló Erdély alkonya volt.
Felső- Marosszék 1677. június 16- i lustráján Szovátán 13 katona családfőt írnak össze.
Érdekes bejegyzést találunk a lustrában utolsónak bejegyzett Kováts Antal neve mellett: "Student". ami azt jelenti, hogy felsőfokú iskolában tanult.
Az egyre erősödő Habsburg nyomást is tetten érhetjük a szovátai lustrákban. I. Lipót (1657 - 1705) császár 1685- ben hűségeskü tételére szólítja fel a marosszékieket. Szovátáról 7 családfő esküdött fel.
I. Apafi Mihály 1690- ben bekövetkezett halála után Erdély elveszíti viszonylagos önállóságát és a Habsburg birodalom részévé válik Az 1691. június 6-i lustra 27 katonacsaládot említ, ami az ötszörös szorzó tényezőt alkalmazva 135 lakóst jelenthetett. a legnagyobb családok a Domokosok és a Hajdúk voltak. A beköltözött családok nagy része továbbra is elsősorban Sóváradról, Kibédről, Nyárádremetéről, Köszvényesről és Sófalváról jöhettek. Távolabbról jöhettek a Bálint, Csíki, Demeter, Imre, Kelemen, Kusztos, Fenyédi és a Jeremiás családok.

Folytatódik a " Szováta a Habsburg uralom éveiben"

Részlet a "Szováta 1578- 1989 " című könyvből

Vissza a Sóvidék történetéhez