I. rész

SZOVÁTA FALU ALAPÍTÁSA

Szováta falu területe nem népesült be a székelyek letelepedésével egyidőben, de a XVI. századi társadalmi gazdasági változások (a jobbágyosodás és a sóbányák valamint az erdőségek jobb kihasználásának szükségessége) a terület benépesedéséhez vezettek.
Az 1562. évi székely felkelés leverése után összehívott segesvári országgyűlés végzései közt a sóra vonatkozó határozat közvetlen hatással volt a sóvidéki állapotokra - amiben megvonják a közszékelyek szabad sóhasználati jogát.
Ezt a határozatot később megerősíti János Zsigmond. 1568. február 13- án Brassóban kelt oklevélben megparancsolja János deák székely sókamarásnak, hogy a januári 6- i tordai országgyűlés határozatai értelmében a hat székely székben lakó főembereknek és lófőknek a házuk számára szükséges sót évenként szolgálja ki a sókamarából a vágásdíj, a girapénz és a kamarásnak járó ajándék lefizetésével. A szokásos fizetség az Approbatak szerint egy köböl zab és minden darab só után egy pénz volt.
A 1562- i segesvári törvény szétszakította a székely nemzeti különállás ősi alkotmányelvét, a földet ingóvá tette, annak csak vérségi ősjogon átszállását megsemmisítvén, nemzetfenntartó erejétől megfosztotta. A székelység nemzeti közvagyona - a só - az állam részére elfoglaltatott s áldásából az egyik egyenjogú, de gyöngébb rend kirekesztetett.
Ezzel a határozattal tehát kincstári tulajdonba vették a székelyföldi sóaknákat, ugyan úgy mint a vashámorokat és a torjai kéngödröket. A sómonopólium bevezetésével a kiadott só mennyisége is csökkent, ezért beszüntették a szovátai aknák művelését, ahol eddig a marosszéki falvak termeltek ki sót saját szükségletükre. Ezután a marosszéki "főnépeknek" is az udvarhelyszéki aknákból szolgálták ki a sót.
Ezután a Székelyföld egyetlen jelentősebb sókitermelő helye a parajd- sófalvi aknák maradtak. A sókamarás székhelyét, a kamaraházat Sófalvára helyezték, a bányászat irányítása, felügyelete a sókamara ispán hatáskörébe tartozott. A sóakna lefoglalásával azonban nem szűnt meg a közeli marosszéki falvak fakitermelési és legeltetési joga a közbirtokossági havasokon.
A szovátai felhagyott sóaknák őrzése állandó gondot jelentett a kincstárnak, ugyanis valószínűleg a tiltással egyidőben megjelentek a só " prevaricatorok" (tolvajok) is. Szükségessé vált az őrök állandó jelenléte, ezt csak úgy lehetett megoldani ha a közelben telepítik le őket.*
Szováta eső telepesei ezek a sóőr családok lehettek. Első említésük 1578. szeptember 13- án történik, amikor Báthori Kristóf erdélyi vajda kiváltságlevelet ad a szovátai sóbánya őreinek.
A szovátai " lezárt bánya biztosítására sóőr családokat telepítenek az addig lakatlan Szováta- mezejére. Az első telepesek a felkelés után jobbággyá tett székely családokból kerültek ki. a fejedelem a telepítés sikere érdekében, 1578. szeptember 13- án Báthori Kristóf vajda hatéves adómentességet ad szovátai jobbágyainak".
Szováta betelepítését nemcsak a környező falvak, hanem a távolabbi birtokosok is sérelmezték és tartották jogtalannak hanem a távolabbi, de a havasból hasznot húzó birtokosok is. Kezdetben a fejedelmi parancsnak senki sem mert ellen szegülni. A település elpusztítására kedvező időt jelentett Báthori Kristóf súlyos betegsége. Kornis Mihály erdőszentgyörgyi és Lázár András ( a dinasztia alapító Ferenc fia) gyalakuti birtokosok elérkezettnek látták az időt a fegyveres támadásra.
Szováta lerombolásának a legvalószínűbb időpontja 1581. februárja lehetett, mivel még Báthori Kristóf ugyanez év tavaszán bekövetkezett halála előtt megerősíti az elűzött szovátai lakosokat falujuk birtokában és engedélyezi újratelepítését.
Csakhamar szükségessé vált Szováta puszta , később a település határainak kijelölése. Ez meg is történt az 1587. évi oklevélben. a határleírás egy XVIII. századi másolatát őrzi a Marosvásárhelyi levéltár is.- Ősmarosszék Közbirtokosságának Iratai Iratcsomó.
A Szováta korai története szempontjából igen fontos hat oldalas latin nyelvű okirat Gyulai Pál, ki a Báthoriak egyik leghűségesebb embere volt, érdemei felsorolásával kezdődik. hűséges szolgálatáért kapja, teljes egészében a marosszéki Szovátát, mint királyi adományt. Mivel a szovátai birtok határa soha azelőtt(1587) kijelölve nem volt, Báthori Zsigmond elrendeli az új birtok pontos leírását. a határt 64 métával, vagyis határdombbal jelölték.
Orbán Balázs katolikus vallásuk alapján a betelepülő szovátaiakat felső- nyárádmentieknek tartja .
Az újabb kutatások a névegyezések gyakorisága szerint a legtöbb szovátai család a Kisküküllő szomszédos falvaiból költözött be, sorrendben őket követi a Felső Nyárádmente, majd a sóvidék udvarhelyszéki falvai következnek.

Folytatódik a "Szováta az erdélyi fejedelemség korában" című fejezetben

Részlet a "Szováta 1578- 1989 " című könyvből

* Józsa András: Szováta első telepesei. Népújság. 1994 április 22.

Vissza a Sóvídék történetéhez